Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2013. július 20.
XII. évfolyam 7. szám.
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető művek

Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Rossini
Semiramide, Overture.
Pragai Szimfonikus Zenekar.

l
Isten áldd meg
                      mert csak az istenáldás
segített rajtunk
                      soha mi magunk
ingyen kegyelmek láncreakciója
hogy élünk még és magyarok vagyunk
tatár-dúlás Mohács s a bécsi császár
vesztett csaták vérpadok börtönök
nem pusztított annyit mint a türelmünk
a türelmetlen úri ördögök
soha éhezni s kétpofára falni
mint mi
           a Földön senki nem tudott
mihaszna élni semmiért meghalni
és minden forradalmunk elbukott
és véka alatt tartottuk Petőfit
itt sutban ültek a világcsodák
Amerikából kemény valutáért
vásároljuk a Bartók-muzsikát

folytatni sem tudom
                               hát áldd meg Isten
magyarodat
                 azzal hogy elszelelsz
nem kell kegyelmed nincs már szolga-tűrés
s ugyan mit merhet már az úri mersz
még egyet-kettőt pusztítunk egymáson
de tévedésből nem elvszerűen
nem várjuk hogy Kossuth Lajos üzenjen
és Rákosi már hiába üzen
nem bűnhődtük meg rettenetes multunk
nem is akartuk
                      a jövőt minek
építgetjük lassan a magunk kínján
és nem adjuk el többé senkinek
teszünk-veszünk csetlünk-botlunk e tájon
e csúf kis haza mégiscsak miénk
nekünk legyen jó és másnak ne fájjon
így üt lovaggá az emberiség

1962


Bóka László
Mult és jövő
Ha minden költő díjat akar,
ki fog itt verseket írni?
Ki látja meg majd a bajt,
ha hazugságot kell hinni?
Hová tesszük a sok kötetet,
mikor megtelt a lomtár?
S ki állít annyi istennek
imához külön oltárt!
Ki fog az eszme-csodákból
felhúzni élhető házat?
Mit tanul majd unokátok,
ha semmiben nincs alázat?
Ha minden költőnek babér,
a sírra mit kívántok?
S ki tesz fejed alá, ha hazaérsz,
rímekből puha vánkost?

Ódor György
Ki tesz fejed alá?
Különös lény. Nem tudom, hogy örökké
élni fog-e,  -  vagy mégsem?A talány
sokkal kisebb az iránt, hogy miként jött
elő a Föld kihűlő asztalán.

Először ott volt állat-érzetekben,
s a gyilkosok nem voltak gyilkosok
(vagy csak ritkán): úgy öltek, mint az állat,
mely éhségből öl másik állatot.

Mi mozgatott rejtélyes út-hatalmat?
Nem tudjuk még, csupán a felszínét.
Mi vitt tovább, s mérgezett ember-sejtet,
haló-újuló sejtek özönét?

Anyag-mozgás? Ám miért erre mozdult?
Rossz-jó irányban? Beszélni tanult…
de belőle kik és miért beszélnek?
Mint másítja át szégyenét a Múlt,

az a hazug! Miért avatnak szentet
volt-bűnösökből a szennyes kezek?
Jó, jó, tudom s értem mi az önérdek,  -
s az Anyag nem ad közös érdeket?

S miért nem ad? Út-hatalom, rút Felszín!
Törvényed érthetetlen és konok!
Még nékem is fáj, habár kiszakadtam
köréből, s megvetően hallgatok.

Mindig így volt, Nagy Élőlény, de mégis!
Ha lélekről szólsz, titkod nő nekem.
S nevettet is. Ó, Titkok Örök Őre!
Itt lelket hirdet a Lélektelen...
Lelkes Miklós
Társadalom
Gondolj majd rám, ha járdád szemetes,
és nincsen,  aki helyetted söpörje.
Én még a kutyaszart is felszedem,
te csak nyugodtan ülj le egy fotelbe.

És gondolj rám, mikor a friss cipó,
illata száll, s a héját eldobod,
a kutyád húson, drága tápon él,
és meg sem enné, ha elé rakod…

Ha kertedben a fű magasra nőtt,
s a hőségben a munka csak  marad…
csak gondolj rám, én itt várom az utcán
egyetlen hívó parancsod, szavad.

Ha nem látsz már, talán a partra mentem,
ahol kő is van és nem csak homok…
Rád gondolok, hogy talán észrevennél,
ha betörnek a fényes ablakok…

Kamarás Klára
Munka nélkül
Nincsen kit szeressek
nincs kit megalázzak
lekoptak a megunt pofákról
a korábbi mézek és a mázak
elmúltak a lázak
redőny mögül
lesnek sunyin
korábban baráti házak

elkerülnek a járókelők
nem kell nekik
amit felkínálok
úgy vagyok benne
játszmáitokban
hogy közben
kívül állok
Kajuk Gyula
A kívülálló
Hajléktalan vagyok.
Hajlékom elhagyott.
Hajlékony teste köd,
körülkerít, beföd.

S bár ott van mindenütt,
hiánya szíven üt.

Nincskeze simogat,
nincsöle látogat,
nincsajka számhoz ér,
orromból dől a vér.

Ti édes hajlatok
mik fölém hajlotok,
se el ne hagyjatok,
se fel ne faljatok.
Nógrádi Gábor
HAJLÉKTALAN VAGYOK
Robotnak lenni oly mesés,
robotnak lenni szép,
fájdalmat, kínt és szenvedést
nem érez az, ki gép!

A vér helyett csupán olaj
jár minket át meg át,
ha ezt hullatjuk – semmi baj,
az élet megy tovább.

Nem lep meg nem várt fordulat,
hangulatunk stabil,
egy jó robot sosem kacag
s véletlenül se sír.

Beprogramozva működünk,
jövőnkben nincs homály,
nincs tudatunk, nincs ösztönünk
és nem béklyóz morál.

Fájdalmat, kínt és szenvedést
nem érez az, ki gép,
robotnak lenni oly mesés,
robotnak lenni szép!

Baranyi Ferenc
AZ  ÚJ  ROBOT  HITVALLÁSA
A fákról lehullott lomb az úton
szétrohadt a téli fagyban, s a szeméttel
elvegyülve nyirkos csomókban áll.

A kátyúk mélyén sűrű tócsa,
spriccel, a falon lecsordul,
ha belezuttyan egy kerék.

Ketten a kerítésnél pisálnak,
kirázzák, fölröhögnek, kutyák caplatnak,
megszagolják, mellévizelnek ők is.

Dikiccsel rohangál a köcsög szél,
hegyén az ég alja kivérzik.
Ledöfhet téged is, vigyázz!

Mit bámészkodsz erre, mi dolgod?
Rejtőzz el otthon hideg lyukadban
inkább, mint idekinn borongj!

Volt már másképp, lesz is másképp,
aludj délig, hátha megálmodsz
egy kályhát, ahogy virgoncul zuhog,

futja kajára, futja csekkre,
cipőt is veszel, mégsem apad
estére üresre a zsebed,

teflon aszfalton suhan a járgány,
kiganézva a döglött múlt,
pórázon szimatolnak az ebek,

ragyog az ég alján a reggel
s a szél tréfásan meglibbenti
munkába menet a nyakkendődet.

Lehoczki Károly
Kinn
   (variáció a fecseg a felszín hallgat a mély ötletére)

tó tükrén hal cikkan
levegőért kapkod
a vízen fény csillan
sodrásban megtörik
sodrásban elillan
a mélyben odalenn
odalenn a csöndben
gyökerek csoszognak
csigák andalognak
nyomokat mintáznak
vizek sodrásában
nagy folyók medrében
mozgó iszapágyba
sötét elmúlásba



Albert-Lőrincz Márton
nyomok
l
.....
Következő oldal>>>
Dési Huber István
festőművész
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal
4. oldal
i
i
Arany Tóth Katalin: Elveszve
Bányai Tamás: Símaszk
Bárdos László: Szembesítés
Bittner János: Porcelánok
Bodó Csiba Gizella:
Ha azt teszem
Cselényi Béla:
Békétlen és hajléktalan
Debreczeny György:
járjunk körül kézenfogva
Demeter Zsolt: Vihar
Dobrosi Andrea:
A fűcsomó szava
Fetykó Judit: Lakásfelújítás
G. Ferenczy Hanna: Szahara
Hoitsy Horváth Edit:
A sebzett tőrzsű fák
Kaskötő István: A nagy kérdés..
Kő-Szabó Imre:
Szobafestő voltam három napig
Köves József:
Egészségmegőrző üzlet
Németh Tibor: Testem a máglyán
Péter Erika: Hajunk felhőbe ér
Pethes Mária: Napisten hava
Ricza István: Letagadhatnám
Sárközi László: Életérzés
Simonyi Imre: Mese unokáimnak
T. Ágoston László: Szexnovella
Tersánszky Józsi Jenő
versek, próza
Füst Milán
versek
1938-2013
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára