l
2
Érzem a szelet, ahogy kócol,
érzem a napot, mint melenget,
és látom a vasúti töltést,
a kalauzt, ha lámpát lenget,

látom az útszéli szemetet
többnapos bűzzel, s a bringát,
mit a spicces már tolni sem tud,
mert érzékszervei becsapják.

A föld itt ejtett rabul,
eme kicsiny térkép szegleten,
hol gyökeremmel ragaszkodom,
hol azt egy életre megvetem,

de úgy, hogy az ég madarait
mindig hallom, amint dalolnak,
a szárnyak szelíd rebbenése
olyan, mint örökkön holnap.

Ringat a lét-öl, le nem nyírnak,
a kaszát erre nem ismerik,
fájna is, ha megszűnne mező,
sín, szemét, madár, mert édesít,

mert fűszerez, ha sivár lenne
itt, s ha rám dőlne egy pózna,
kő, faág, könnyezne a lelkem,
e kép többé nem aranyozna.


Dobrosi Andrea
A fűcsomó szava
A porcelánok, ó, a porcelánok...
A nagymamánál egy vitrinbe zárva
hideg szemekkel nézték, mit csinálok.
Talán a dédi ük-ük-ükmamája
gyűjtötte egybe. Ő porolta, óvta
— sirály, kutyák, egy macska és a váza —
végigsimítva néha meghatódva
gondozta, és a múlt időre gondolt.

Ma már csak Isten a megmondhatója
mit érzett, amikor egyszer titokban
az egyiket — mert tetszett sima háta —
kivettem, és a két kezembe fogtam...
Magammal vittem, be a nagyszobába.
Ő némán állt, és nézte, hogy megbotlok.
Azt láttam csak: szegény mamácska szája
vékonyra összehúzva. Törten állt ott.
Könny gyűlt sokat látott öreg szemébe.
Csak annyit mondott: „Fránya porcelánok!”

Sok éve volt. Ő rég felszállt az égbe.
De újra érzem azt, mikor riadtan
néztem fel rá, és a törött cserépre.
Valami eltört visszavonhatatlan.
Nem is tudom mi az, talán világunk...
Üres, kihalt lett, ócska szürke katlan.
De mi a földtől fényévekre járunk,
nem sejtjük még: a múltnak része lettünk.

Egy este társaság gyűlt össze nálunk.
A nagymama mosolygott fent, felettünk.
Nem voltunk más: barlang falán az árnyak.
Dumáltunk, ittunk rendesen. Nevettünk.
Platónról persze szó se volt. A mának,
a pillanatnak élünk, elfeledve
a gondokat, mindennapos csatákat.
Arról beszéltünk harsányan nevetve,
Ferit kirúgták, öngyilkos lett Hanna...
és ettől jobb lett mindahányunk kedve.

Pár év bulik meg szex után rohanva
elillan, aztán nem lesz több segítség,
ha szívünk fáj, a vérrel teli kanna,
mert nem lettünk művészek, hogy enyhítsék
a műveink a hétköznapi átkot...
Mama, ha föntről látsz, akkor segíts még...
„A csillagok, a fénylő porcelánok
ragyognak, aztán véget ér az este.
Széttörnek újra, hogyha nem vigyáztok!”


Bittner János
PORCELÁNOK
Amikor Andrew Wojtek, a polák (ahogy kevés barátja gúnyolta) a délutáni órákban kinézett háza ablakán, már egyetlen hópihe sem hullott az égből. Három napon keresztül szünet nélkül havazott, vastag hótakaróval borítva a várost, amelyben szinte teljesen megbénult az élet, annak ellenére, hogy a főbb utakról folyamatosan takarították a havat, ott még a járdákat is lesózták az akadálytalan közlekedés érdekében.
Andrew nem győzött hálálkodni, amiért annak idején Cleveland keleti oldalán, a St. Clair Avenue-n vette meg szerény méretű, öreg családi házát. Ennek momentán azért tulajdonított jelentőséget, mert előző este benyakalta utolsó üveg Budweiser sörét, amire most ugyancsak megszomjazott. Nem volt elég előrelátó, nem számított három napos hóviharra, máskülönben legalább két láda sört tartalékolt volna garázsának valamelyik polcán.
                                                                 tovább>>>
Bányai Tamás
Símaszk
Amint az egykedvű, a halk esőnek
zenétlen hangja sír a réteken,
úgy rí e színe-nincs, rekedt kis ének.

Egy halk sugár felette földereng,
akár a záporos napoknak múltán
az első félénk fény, ha megjelen.

Mint áradás után a víznek partján
hínárral átszőtt, bús füzek sora
dől meg, ostromlott törzsét rézsút tartván,

– a felszínt csapja ága ostora,
s a gyors sodrású víz tépi kegyetlen,
és tört gallyat-lombot sodor tova:

oly védtelen, oly végképp tehetetlen,
mint sebzett törzsű füzek, most e szív,
de csak zokog, zenétlen énekekben,
s a nyárból egy sugárkát visszahív:
miként a langy eső a réteken...

1929-2007
Hoitsy Horváth Edit
A SEBZETT TÖRZSŰ FÁK
Mert minden sóhajtásban megfeszül a bánat,
s mert félünk minden kínos percet elfelejteni,
könnyezve temetjük a belénk fojtott vágyat:
meghalnánk érte, csak történjen végre valami!

Törtetve kutatjuk a megbénított csöndet,
kezünket nyújtanánk a régvolt pillanatokért,
és nem térnek vissza csak felsajduló képek:
szétkaszabolt évek sírják a lét bús énekét.

Mert minden félreértett mozdulatban úgy bánt
a ki nem mondott szó, a meg nem érlelt gondolat;
s a jó már keresve sem jönne vissza hozzánk,
mert elvesztünk a súlyos csöndek terhei alatt.
Arany Tóth Katalin
ELVESZVE
turbékolás és térburkolás
tücsök hívja a nőstényt
piros ágnak
lehajlott a rózsája
ama racionális-reális
amelyiknek a tövise is van

elvonatkoztatott piros hajnalon
átértelmezett piros rózsa
piros alma
piros kukoricaszár
szemérmes piros ciripelés
és beburkol a térturbékolás

burukkol a burkolt mondanivaló

                   *

én a tearózsa?
te az én-rózsa?
melyik ágam hajlik
a te vállacskádra?

gyere járjunk
a kerek utcában
hajnalban amikor ideje van

gyere virágom
hordozzunk
egyetemesen szimbolikus jelentést
járjunk körül kézenfogva
egy jelentéskört

Debreczeny György
járjunk körül kézenfogva
1933-2007
Csak ülök a vándorló homokban
a hallgató dűnék között
mint megriadt hajótörött -
A városok mind délibábok voltak
lármájuk többé nem kísért,
nem kínoz már a mit s miért,
sem az, hogy honnan és hová.

Csak ülök a vándorló homokban -
a gépet, mellyel lezuhantam
régen magam mögött hagytam-
sok mindent rejt  egy sivatag.
Nem tagadom, hogy nagyot estem,
s bár összetörtem, könnyű lettem
és mint az árnyék - súlytalan.

Csak ülök a vándorló homokban,
amit a szél kerget odább -
de én már nem megyek tovább.
Szép víziók kísértenek :
egy bolygón rózsaszál dalol,
s a csillagok közt valahol
A Kisherceg lépdel puhán.

G. Ferenczy Hanna
SZAHARA
- Jó napot kívánok!
     - Tiszteletem. Segíthetek?
     - Igen. Szeretném beadni az egészségem…
     - Beadni? Hogy képzeli?
     - Hát megőrzésre. Mielőtt fölkanyarodtam volna a Margit-hídhoz, hogy átmenjek Pestre, láttam, ki van írva: Egészségmegőrző üzlet. Akkor gyorsan megálltam.
     - Megállt?
     - Persze. Hiszen kocsival vagyok.  Ha nem állok meg, nem tudok idejönni. Vagy nem ez az egészségmegőrző üzlet? Nem itt volt kiírva?
     - De igen. Csakhogy..
     - Milyen csakhogy? Működik az üzlet?
     - Működik.
                                                                  tovább>>>
Köves József
Egészségmegőrző üzlet
A napkeltéből kilúgozva
e kontúros
jövés-menésből mindegyre kivetve
te már más vagy csontok foszlányok
földbe felejtkezett araszolgatása
minden mezőkön felszínen
az embertanknak szabad az útja
Az egyik
nyomok folyton lebomló kombinációja
soha be nem fejezhető sorozat
A másik
gáttalan terped szét
redundáns jelenlét
Bárdos László
Szembesítés
tudjátok az még az én időmben történt
  (amikor  az emberek  még általában
  jobboldaliak meg baloldaliak
  meg főkönyvelők  meg fradisták voltak)
  szóval  az még az én időmben  történt 
  hogy egy  férfi  szeretett egy asszonyt
  s hogy egy asszony  mindhiába szeretett egy férfit

ezt követte az én időmben
  hogy az úristen  meg egyéb hatalmak
  megteremtették a világot
  az ember pedig az úristent
  meg egyéb hatalmakat

és az  is az én időmben  történt
  hogy egy zsidó ácslegény
  felfedezte a kereszténységet
  s hogy néhány polgár
  felfedezte az ácslegényeket

s még az is az  én időmben történt 
   hogy amint látjátok  sok mindent jól megfigyeltem
   s engem is sokmindenki  jól megfigyelt

( s talán  még az  történt az én  időmben
hogy – ha jól emlékszem – esténként
gitárátiratban táncolgattunk
az Ószövetségre a Tőkére 
és Rejtő Jenő összegyűjtött  műveire)

de hát  ez már igazán
nem gyermekfüleknek  való mese kedveseim
aludjatok 

(utószó)

és még  az is az én időmben történt
hogy valaki  azt mondta egyszer nékem
tetszik tudni a dolgokat  így is fel lehet fogni
meg a dolgokat úgyis  fel lehet  fogni kérem
1920-1994
Simonyi Imre
MESE UNOKÁIMNAK
(Napjaink "költői" ellen)

Szegény vagyok: kilógott lábujjam
a cipőből, majd egy barátom megszánt
és adott olcsón egy gyári újat,

melyet kínaiak árultak; elvált
a talpa: selejtes, mint az ország,
hol olcsó a vér s munkástól herdált

vagyonukkal pöffeszkednek ocsmány,
új uraink. Eltompult űr s fáradtság
létem; ha van egy kis pénzem, kocsmák

pultjainál éhezem, a szabadság
tébolyító mérgeit s mámorát
nyelem: gyomrom epe és kusza vadság.

S gyűlölködöm, mert meghal a morál
nap mint nap bennem is és nézem kábán
Ökrök és bégető birkák táborát,

ahogy vágóhídra sodor, száján
s szemén büszke tudattal: "Lám, csak hasznát
veszik!" s nyelve túllihegi vágyát...

Elég! nincsen értelme a sok marhát
tollra tűzni; érzéketlen dúvad
mind, mint én s nem értem az Ég irgalmát!

1999

Sárközi László
Életérzés
Még egy kurta írmány

Bórbíró Borbála a sokszorosan kitüntetett oknyomozó riporter, többhónapos sikertelen kísérlet után végre sikerrel járt és egy rövid négyszemközti beszélgetés lehetőségét szerezte meg a világhírű tudós-filozófus, Dr. Jonas Knowall professor emeritusszal. A többszörös Nobel díjas magyar tudós (zsidó) mélyen a welshi hegyekben rejlő laboratórium-könyvtárában fogadta a riporternőt. Misztikus félhomályba burkolózó reneszánsz gondolkodó (fizikus, kémikus, biológus, teológus, muzsikus és szenilis) hosszúszárú pipájában ősmagyar nemzeti kakukkfűvel (ősfrancia nemzeti thyme) szagosított vadkendert szívott és értelemtől homályos kis malacszemét Ms. Bórbíró domborodó mellein nyugtatta. A riporternő látható zavarában, idegesen babrálta a miniatűr magnetofont. Homlokán apró izzadságcseppek szaporodtak. Végtelennek tűnő néma percek után, a tudós végre megszólalt:
- Shoot, sweetheart – (magyarul, lőjön, kedves) és mélyet szippantott a pipájából.
Borbála, a meghatódottságtól egy pillanatra megnémult, az „itt a nagy lehetőség” ideje, amire minden valamire való riporter vágyik... elérkezett. Alig tudta elhinni a nagy szerencséjét, hogy ő a kis ferencvárosi proli lány felteheti a generációk, milliószor megválaszolatlan kérdését  az egyetlen igazán elhivatott észlénynek, Dr. Jonás Knowall magyar származású (zsidó) tudósnak.
Remegő, bársonyos hangja halkan hagyta el az ajkát, a nagy kérdés szinte ott függött az illatos levegőben egy darabig, majd, mint egy kósza pillangó landolt a tudós hallókészülékén.
- Professzor Knowall... Sir... hogy ityeg a fityeg?
Kaskötő István
A nagy kérdés...
1938-2013
Csóvába lobog a lékek,
kínálja füstjét az égnek.

Füstöl a halál, füstje száll,
benne a halott lángra vár.

Sziszeg a fa, míg rönkje nyög,
koporsó hangja ráköhög.

Én égek itt, mert tűz vagyok,
saját fényemben táncolok.

Minden szikrában úgy futok,
mint őszi égről csillagok.

Forgácsom szelíd ropogás,
valami furcsa susogás.

Hamvad testem, ahol éltem,
s napi formát keresgéltem...

Ha majd kihunyni kész a láng,
kifakult lesz a régi gyász.

Mások könnye mosta át, 
szárnyas fehérre hamuját.


Németh Tibor
Testem a máglyán
Hajunk felhőbe ér
Lépünk egymás mellett,
árnyunk  egymásba  hull ,
arcunkon  félmosoly,
s félszeg remény lapul.

Állunk egymás mellett,
hajunk felhőbe ér,
körbefonnak fények
s borzong bennünk a vér.

Szállunk egymás mellett,
tincsünk összeakad,
röptünk délibábját
átragyogja a nap.
Péter Erika
Hajunk felhőbe ér
vajon elég méltó a táj
a fényzuhanyban fürdő fákhoz,
ha kék bársonyszemét rájuk nyitja az ég
és a lábuknál hűsölő porkutyákat
megugrasztja egy tapasztalatlan
szellő szökkenése?

jaj, kedves, elkószált részem merre vagy?
hol torzítja arcod
a felismerhetetlenségig az idő?
téged is megfertőz a gonoszság vírusa?
vagy megelégszik a csonka lényeg
egy pohár bódító borral?

az ész nem válaszol a vágy kérdéseire.
egy dolog hajt. mindig egy hajszálnyival
előbbre jutni, túl minden végen, újrakezdeni
a végtelent. ne lássam, hogyan zuhansz
a lombhullásban. maradj az égbolt köldökén
pirszingcsillag, hajnalban fényed zárjon be
negyvenöt fokos szöget a közeli erdővel,
hogy hazataláljanak a madarak.

gyűlölet és halál irányítja ezt a világot.
könyörögj, hogy maradjon benned valami
tökéletlenség, mert nem azért szeretjük istent,
hogy valaki tanúja legyen hiúságból hozott
döntéseinknek.

az üdvösség érdekében muszáj lecsitítani
nyugtalan vágyaidat, az idegek táncát, a titkos
légyotton elkiáltott kielégülést.

kit keresel a másik szemérmetlenségében?
nem ismered a hanyatlás sugárhajtású gépezetét?
pedig elég fölmutatnod egy szem szilvát,
amire még az ágon fehér csipkeszemfedőt
horgol az enyészet.

zöld zárka a kert. a délután érett sárgabarack.
ráveti magát egy mohó darázs. megrezzenti
a lombot egy látomás. kómába esett csónak
lebeg a tavon. döglött-szürke aszfalton
mezítlábas szél szalad. kikerüli az elpusztult rigót.


Pethes Mária
Napisten hava
A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol. Valahol a facebookon olvasta Baranyai ezt a bölcs bejegyzést, és mélységesen egyetértett vele. Az alatta lévő grafika is vonzotta a férfiszemet. Tűzrőlpattant, csinos ördöglányka csábító mosollyal, alig semmiben. Úgy érezte, a teljes élettapasztalata igazolja az ismeretlen szerző állítását. Az pedig nem kevés, hiszen már ingyen utazik a vasúton is.
Mindig megválogatta, kivel áll szóba. No ne csűrjük-csavarjuk a szót, csak azzal bújt ágyba, akivel el is tudta képzelni a további életét. No igen... Naiv ember – mondhatják rá – mégis háromszor nősült. Valóban, mert Brummancs kapitány szörnyen kedvelte a málnást, és hajlamos volt arra, hogy minduntalan felülbírálja Ész tábornok parancsait.
                                                                 tovább>>>
T. Ágoston László
Szexnovella
   Nem akartam én festőnek kiadni magamat. Ez csak úgy jött. Zsuzsinál voltam, az apja a szomszéd lakásban lakott. Arra panaszkodott, hogy festették a lakását, de a festő egy rahedli pénz kért a munkáért. Sokallta, biztosan lenne olyan festő, aki olcsóbban megszámítaná az apja lakását, amelyik pontosan tükörképe az övének. Kérdeztem mennyi, lenne az elfogadható összeg, amely megfelelne. Sima meszelés, fehér színre és csak a szobát, meg a konyhát kell kezelésbe venni. A mellékhelyiségek tavaly kaptak egy frissítő festést. Zsuzsi kibökte, hogy negyvenezer lenne az elfogadható ár. Hirtelen átfutott az agyamon, ez rengeteg pénz, engem most ez kisegítene.
                                                                 tovább>>>

Kő-Szabó Imre:
Szobafestő voltam három napig
Cselényi Béla
Békétlen és hajléktalan
köpdösi köpdösi s megsimogatja
mert kutyája az egyetlen
akit leköphet és megsimogathat
Hajdani meghitt randik az apró városi parkban,
nagy fogadalmak a zöld lombok alatt a padon,
hogy haragudtál rám, ha a csóknál többet akartam,
s véget is ért az egész, látod-e, nem tagadom.
Ricza István
Letagadhatnám
Dörögnek a felhők Uram, a felhők csak a felhők,
durva daróc alá bújtatják ami kék.
Az erdő madár kesergő, pettyes, szeplős és foltos.
Ezerkaru lombra tüzes villán villan,
omlik az égi harag,  éji sivatagra hull.
Demeter Zsolt
Vihar
Hűségem, a Nyilas feszített húrján
Elpattan,
Hamis hang a dalban,
Ha azt teszem,
Amit nem akartam.
Bodó Csiba Gizella
Ha azt teszem
Fetykó Judit
Lakásfelújítás
Ehhez nem vagyok hozzászokva. Mindig, minden alkalommal mindent megszervezek, szinte órára egyeztetek, előre, hetekkel előre pontosítom az időpontokat. Most is, ezt is. Sőt, rossz szokásom, hogy előleget sem adok, ha anyagot kell venni, hát akkor csak tessék velem jönni boltba, vagy ha tetszik, akkor én megyek el a kedves mesterrel, de előleget, azt nem adok.
                                                                   tovább>>>

...
Következő oldal>>>
Dési Huber István: Déli pihenő.